Két barátnő beszélget. Az egyik nagyon letargikus hangulatban van.
Kérdi a másik:
- Mi történt? Miért vagy ilyen letört?
- Áh, ne is kérdezd! Nemrég kint jártam Afrikában. Egy hatalmas
gorilla elkapott és háromszor a magáévá tett.
- És?
- Nem ír, nem telefonál...
Zsüliett konzekvenciája: olyan könnyű lenne egy nőt boldoggá tenni.
Olyan könnyű lenne? Vagy nem? Vagy mi van?
Évfordulós számvetés, mint olyan
Zsüliett naonnaon öreg már, különösen, ha azt vesszük, meddig él egy kérész vagy egy házinyúl például. Még jó, hogy vannak bizonyos múmia-szerű lények, akik mellett még midig gyermekinek és üdének tűnik, bár az is igaz, viszonylag ritkán mutatkozik mocsári teknős, elefánt, vagy kocsányos tölgy társaságában. Még jó, hogy Fiú is öregebb. De nem is ez a lényeg. Elkezdődtek a Zsüliett Ünnepi Játékok.
Holnap állítólag vacsorázni visznek.
Fiú arrogáns, szeretetlen megyjegyzéseket tesz, miszerint azt kapom a szülinapomra, hogy levágatja a haját. Mintha valami nehezen leszerelhető anyaember volnék, aki havi rendszerességgel borbélyhoz zavarássza kicsi fiát, mint a hatvanas évekbéli szülők szokták, legalábbis a Csinibaba tanúsága szerint. Fiú egyetlen mentsége, hogy tudom: nem gondolja komolyan. Hopszi, de mi van ha mégis?
Jó volna koccintani egyet - abból az alkalomból, hogy öregszem és ráncosodom, hintettem el Barátnőnek, aki figyelmeztetett, hogy de hát ő újabban nem ihat egy kortyot se. Zsüliett gondolkodóba esett. Ha ugyanis az ember már ilyen naonnaon öreg, azért mégse koccinthat a születése napján Bambival. Vagy igen? Éljenek a cukros frászok, ordítsuk, hogy bambúúúúcsa?
És akkor hadd térjek ki arra is, hogy mi nyomja a lelkemet. Hogy lehet az, hogy itt állok ennyi idősen, mégse pakoltam még semmit az asztalra, eltekintve némi félig elrágcsált csokoládétól? Mert hogy lehet az, hogy nem vitte Zsüliett semmire? Hogyúgymongyam, az én koromban mások már anyák. Ezzel szemben én nem lettem sem sztriptíztáncos, sem bombaszakértő. Hát mire véljem ezt? Egy tisztességes, komoly nő eddigre már biztosan feltalált volna valamit legalább.
De én nem. Nem vagyok sem miniszterelnök, sem pedig hivatásos nyuszihölgy. Pedig lehetnék talán egyszerre mindkettő. Sebaj. Túllendülünk.
Ötletek a jövőre nézve
-kecskék vásárlása egetverő biznic kirobbantása céljából
- a zajelnyelő vécécsésze feltalálása
- annak kipróbálása, milyen érzés pontosan megérkezni reggel a munkahelyre, és hogy pontosan mennyire fájdalmas
- és végül, de nem utolsósorban: megszabadulás attól a téveszmétől, hogy a világegyetem egyetlen hatalmas játszótér
Na, kérem, kedves népek. Talán mára enyi bőven elég is lesz.
Vénülésnap közelg. Már a csontjaimban is érzem.
Dolgok, amiket Zsüliett ajándékba kapott*
1. vastag, arany nyaklánc (mivelhogy egyáltalában nem hord ilyesmit, de sebaj, Anyaember szerint ez arra jó, hogy szükség esetén be lehessen vágni a zaciba)
2. szakácskönyv (további domesztikálási kísérletek - mostantól, ha netán malacot kívánna sütni, már tudni fogja, hogyan kell. Különösen impozánsnak találta azt a részt, amelyben a malacka megfosztatik szőrétől-bőrétől. Ami állítólag igen nehezen jön le.)
3. fotóalbum rajta édibédi báránykával, aminek igazi szőre van plüssből vagy miből (különös tekintettel arra, hogy gyarapítani kell a töküres, használatlan fotóalbumokból álló gyűjteményt, főként most, a digitális fotókban tobzódás korában)
4. csokoládé (na jó, ez kell, ez jár, ez jogos)
5. fedeles kosárka (amit kért, valóban kért, ámde nem ilyenre gondolt, mindazonáltal gyönyörű, detélleg).
6. aranyszínű húsvéti csokinyúl, tündibündi csengettyűvel a nyakában (alighanem húsvétot megelőlegezendő. Az állat talpára rá van írva, hogy három év alatt csak felügyelettel fogyasztható, valamint, hogy a csengő lenyelése fulladást okozhat. Nahát.)
Nnna. Ezenkívül volt még lúdlábtorta-evészet, meg persze kajálás rosszullétig. Ahogy azt kell.
*mivelhogy Anyaember és Apaember már kitett magáért, és felköszöntötte. Idén még a gáztűzhely-krízis is elmaradt. Egyelőre, legalábbis.
A pulton táncolás szabályai
1. Pulton csak mátósan és méltósággal szabad táncolni. Igen, méltóság. Ez a helyes kifejezés.
2. Ne gondold, hogy csak azért, mert magasabbra pakoltad az igenis kifogásolható hátsódat, és többen látnak, szebb vagy és kívánatosabb. Illetve gondold nyugodtan, ámde tudd, hogy tévedsz.
3. Nem árt, ha figyelembe veszed, hogy az odalenn füttyögető és kurjongató kanok homlokára csak azért nincsen odaírva neonbetűkkel hogy dugni akarok, mert az anyatermészet hanyag módon nem gondoskodott led-kijelző beépítéséről. Persze, ha épp arra vágysz, hogy a lehető legkeresetlenebb borgőzös őszinteséggel vágjanak gerincre, akkor nem szóltam.
4. Soha, semmilyen körülmények között ne meséljed másnap vijjogó fejhangon, büszkeségtől áthatva azoknak, akik kihagyták vonagló tested naccerű élményét, hogy juuuuuj, képzeld, és tááááncoltam a puuhhuhhuhhuulton iiiis.
5. Ha másnap, amikor felébredsz, és macskajajos fejedet fogva berontasz a fürdőszobába, megállsz a tükörrel szemben, és eltöprengsz, hogy már megint mi az ördögöt csináltál, legalább legyél egyedül. Mint említettem, méltóság. Mindig méltóság.
Megjegyzés: Zsüliettet és Barátnőt tegnap éjjel komolyan gondolkodóba ejtette a látvány, amint egy neccharisnyát és haspólót viselő közepes minőségű apáca próbálta felhívni magára az erősebbik nem figyelmét. Hol máshol, mint a bárpulton. Pompomja is volt neki. Kettő. Horribile dictu. Vagymivan.
Hát nem zavarbaejtő? tette fel a nagy kérdést Zsüliett a mellette falnak dőlve álló rokonszenves rockerarcnak. ÖÖÖ, felelt az vissza.
Zs. megfigyelése: alighanem kvázi a falnak beszéltem.
Zs. II. megfigyelése: úgynevezett koleszos bulikon bármi megtörténhet. A baj igazából azzal van, hogy Zs. öreg. Öreg, kritikus, és soha többet nem iszik tablettás bort a folyosón ülve, hogy közben minden arra járótól megpróbáljon cigit lejmolni. Naon jó? Nem naon jó?
