Zsüliett az Archív

Hm. Kissé ironikus, hogy ez a mai harmadik bejegyzésem, de úgyis mindig azt mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni.

Én pedig abbahagyom. A csúcson, vagy mi. Ez van, kedves népek.

 

Nos, végül is ne feszegessük tovább azt a húrt.

A többit inkább jobb lenyelni. És Zs. most szépen elsétál a naplementébe.

És ami meg a vébét illeti. Nos, kedves népek, az a helyzet, hogy lett erre Barátnőnek egy frappáns riposztja.

Pasizni fogunk, nyilatkoztatta ki.

Dehát VéBé van, vetette ellen Zs.

Pont ez az, magyarázta Barátnő. Az összes kanok, miként vérszagra éji vad, odagyűlnek a képernyők elé. Könnyebb őket megtalálni, mert mind ott vannak egy kupacban.

Ezzel csak egy a bibi, mondta Zsüliett. Mégpedig az, hogy a nők és a foci ősi ellenségek. Lehet, hogy ezek mind odagyűlnek egy kupacba, talán akad is közöttük mutatós példány, aki nem törli a turhát az izzadt pólójába, mint egy Híres Focista, esetleg még agya is van. Csakhogy ezek nem tégedet fognak figyelni, hanem a monitort. A dögök.

Igen, pillantott rám jelentőségteljesen Barátnő, de tudod, Zsüliett, a meccsnek egyszer akkor is vége lesz. És ezek meg ott maradnak, mátósan és védtelenül. Na, akkor jött el a Nők Pillanata.

Hm. Azért ez elgondolkodtató.

Vizualizálom, amint Zs. és Barátnő futballabda-mintázatú melltartóban sündörög valamely füstös, sörgőzös kivetítős pasimennyországban. No persze, talán ne túlozzuk el.

A lényeg, hogy mihelyst Barátnő is rábólint, visszaszámolás indul, és hamarosan kezdetét veszi a Védtelen Pasi-Prodzsekt.

Jövünk. Reszkessetek.

Unoka kérdi a nagymamát:
- Mondd nagymama, mi az a szerető?
Nagymama felsikolt, elhajítja a kötést, felpattan, átgázol a macskán, felrohan a padlásra, feltépi a gardróbajtót, ahonnan kizuhan egy csontváz. Erre a nagymama:
- A francba, tudtam, hogy valamit elfelejtettem....

Sőt: lehet, hogy az igazit keresed, miközben már régen meg is találtad. Ott van a szekrényben. És csak figyel, és vár.

Hm. Meg is nézem, ha hazaértem. Sosem lehet tudni. Talán valakiről elfeledkeztem. 

Tudom, mi kell neked, mondta az ártalmatlan-de-virgonc öregúrnak álcázott kerítőnő. A Gézagyerek. 

Ühüm, mondta Zsüliett.

A Gézagyerekről az este előző részében már kiderült, hogy olyan, mint Móricka: rengeteg viccet lehet vele elmesélni, mert csaknem mindegyikben benne van, mérsékelten szórakoztató, cserébe viszont biztosra vehető, hogy titkon, mélyen van benne valami perverz. A Gézagyerekről eddigre Zs. már tudta, hogy nem veti meg az italt és a jó társaságot, és lehetőleg széles ívben kerül el minden ésszerű szituációt. Éppen ezért lehet vele nagyokat rajcsúrozni. Hébe-hóba diszkóba jár az öregúr feleségével.  

Mellesleg az öreg is nagy franc, gondolta Zsüliett.  

A Gézagyerek pont az ilyen fajta lányokra bukik, folytatta a Kerítőnő. És  különben is azt mondtad az imént, hogy a hagyományos női szerepekben hiszel. Hát tőle megkaphatod, heherészett a bajsza alatt a Kerítőnő. Teljesen hagyományosan várhatod odahaza, amíg ő a kocsmában helyére teszi a világot. 

Ühüm, mondta Zsüliett. 

Igazából az lenne a legjobb, ha most azonnal felhívnánk, és beszélnél vele. 

Ühhhümmmmm, mondta Zsüliett. És arra gondolt: lécccci, lécccci, ezt ne. 

Mindazonáltal valaki komolyabban figyelemmel kísérheti a sorsomat a viharmocskos ég felhői fölött, és vigyáz rám. Mert a Kerítőnő mobilja azt mondta, hogy nem, és lemerült. 

Naon jó? Nem naon jó? 

Vizualizálom Gézagyereket, úgy is mint életem nagy, kihagyott szerelmét. Juj. Aztán azon gondolkozom, hogy ez a mi kis városkánk igennagyon meg lehet átkozva, hogy szombat este, kárhozatba taszajtott facérként kénytelen vagyok Gézagyerek viselt dolgaival foglalkozni ahelyett, hogy áhítatos kanok gyűrűjében villantanék a parketten. Vagy akárhol. Mit tudom én.
Á, tudom már. Az átok neve vébé. Rettentő kivetítők tartják rettegésben a lakosságot. Aki nem épp egy kivetítőt bámul, miként kis nyuszika a csúnyanagy kobrát, azt mintha a föld nyelte volna el. Vagy olyan klubokba tömörül, ahol ha csak egy ujjnyival is kevesebb a hely, az már házasságtörés, akár akarod, akár nem.  

Mellesleg Nemfiú eztet előre megmondta. Mert tudják, mit mondott, kedves népek, amidőn távozott? 

Nézd a jó oldalát. Így legalább nem kell velem nézned a vébét. Arrrrgh.  

Mindazonáltal csak a rock örök és az unimukk, a vébének pedig majd csak vége lesz.
És addig is tartsuk csak észben: óvatosan a kerítőnőkkel.

Pah. Péntek. Zsüliett multivitaminos csodalöttyöt kortyolgatva azon töri a fejét, hogy miért is nem jutott idejekorán eszébe, hogy ma még fel kell kelni.

Tudják, kedves népek, az élet olyan, mint az a darab kenyér, amit Kutya egyszer besuvasztott a kanapé alá, és Zs. csak hetekkel később találta meg, mire a kenyér kifejlesztette önálló egyéniségét. Szóval, kedves népek, az élet színes, szagos, és naggggyonkemény.

Mert mi volt tegnap is.
Első körben Fiú.... hmmmm, várjunk csak, ez így nem jó. Állj. Vissza az egész. Időt kérünk. Gondom van a nevekkel.

-----------------------------

Mi lenne, vetette fel Barát, amikor megosztottam vele a problémát Zsülinaplóban jövő-menő emberek nevéről, hogy hát ugye, a dolgok változnak, és akkor hogy fogom én most hívni Fiút. Már ha néha szükséges lesz.

Szóval mi lenne, vetette fel Barát, ha így emlegetnéd: Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén.

Nem jó, gondolta Zsüliett, ez nem a Herripotter. Sem nem valami apokrif irat.
Á, azt nem, válaszolta Zs. De ettől ugye még nem oldotta meg a dolgot.

-------------------------------

Szóval ugye Fiú, aki nem Fiú. Hopp, megvan. Nemfiú. Na fussunk neki mégeccer.

Tehát tegnap első körben Nemfiú látogatást tett Zs.-nél, hogy elvigyen még ezt-azt, és visszaadjon ezt-azt. Egy kulcsot, például.
Zsüliett, úgy is mint a Hogyan szakítsunk gyorsan, könnyen fájdalommentesen? című tankönyv társszerzője (Nemfiú mellett) igyekezett jókedvű, könnyed, kedves lenni, ha pedig egy kicsit biztatták volna, még a társasági modorát is előveszi.
Ezzel szemben Nemfiú úgy érezte, elérkezett számára a kritika ideje. Letolta Zs.-t, amiért újra használatba vette a saját szekrényeit, és közölte vele, hogy pszichopatákkal barátkozik. Például. Röviden összefoglalva:Nemfiú ráncolta egy kicsit a szemöldökét, és amikor Zsüliett szépen kérte, hogy ne legyen már undok, akkor azt mondta, hogy nem is ő az undok, hanem Zsüliett.
Ki érti a férfiakat.

Mert akkor hogyan is kéne ezt csinálni? He? He?

Jelzem, a tegnapi este folyamán megtekintettem egy gondolatébresztő mozgóképet.
Egy bájos öreg hölgyről szólt, aki, ha felbosszantják, többniyre azt a megoldást választja a konfliktus kezelésére, hogy kinyiffantja a baj okát. A film elején a bájos öreg hölgy még bájos fiatal hölgy, bazi nagy kofferrel. Édesen mosolyog, amikor a rendőrök letartóztatják, mert a bazi nagy kofferből szivárog a vér. Kiderül persze, hogy a bazi nagy kofferben a férj található, no meg a szeretője, akivel el akart szökni – és mindketten fel vannak darabolva. A bájos fiatal hölgy pedig, amikor megkérdik tőle, hogyan volt képes ilyen szörnyűségre, azt mondja:

Mit tehettem volna? Ott kellett volna állnom tétlenül?

Naszóval, Zsüliett ezzel szemben hajlamos a tétlen álldogálásra, de talán felül kellene eztet vizsgálnia.

Akárhogy is, az élet színesszagos és nagggyonkemény. És tulajdonképpen, teszi fel magának a kérdést Zsüliett, ki a franc kért tégedet arra, hogy hajnalig dohányozgass láncban, söröket küldjél le, és biliárdozzál? Biliárdozzál? Amikor még játszani se tudsz? Te! Te! Te!

Nem tudok biliárdozni, csak szeretek, jelentette ki Zs. valamivel előbb.

Mostan akkor ugye direkt nem találod el a fehér golyót harmadjára, ugye? kérdezte Barát. Ööö. Nem direkt volt, és ezt ő is látta. Mindazonáltal olyan helyesek azok a kis színes gömbök, amint ideoda szaladgálnak a zöld mezőn. És ki tudja. Egyszer talán játszani is megtanulok. Bár...végül is minek?

Na, sebaj. Túllendülünk. Ahogy már az szokás.

A nők élete sivár, mondotta Barátnő. Kimarad belőle a kurvázás.

Hogy úgy van.

Randevúzni olyan, gondolta Zsüliett, mint puzzle-darabkákkal szórakoztatni magadat egy krokodilokkal teli medence fölött fellógatott kicsinyke kalitkában. Azaz veszélyes. Ennyi erővel indulhatnék az extrémvasalási versenyen is.A lányember gyanútlanul besétál a szituációba, aztán Történnek A Dolgok.Mert mi van most is.Nem akar mást, mint egy csöndeske vasárnap estét. Aztán egyszercsak közlik vele, hogy gyönyörű, hogy ragyog, dehogy ragyog, legfeljebb csak pislákol, de mindegy, nem számít, ráhagyja, mindent ráhagy.   És nem gyanús neki. Ajjaj.

Feleségül veszlek, közölte a Pasi, és ekkor Zs. már tudta. Futni kell. Gyorsan. Naongyorsan.
De viszont akkor mi jöhet még? 

Emlékezzünk vissza: A világ tele van őrültekkel.*

 *Taxiban Utazó negyedik törvénye 

Különben is, mi lelte itten a pasikat?
A szerencsés megfejtők között kisorsolunk egy alig rágott 80%-os étcsokitáblát.

Mégsem randizom máma. És tulajdonképpen mihez is kezdhetnék egy olyan pacákkal, aki olyanokat süvölt a fülembe, hogy Drága Zsüli, Drága Zsüli, és Dzsúliának szólít, pedig én nem vagyok Dzsúlia, soha nem is leszek, és eccerűen vadul rühellem, ha eztet valaki nem tudja. Továbbá mihez is kezdhetnék egy olyan pacákkal, aki a csillagjegyem iránt érdeklődik lelkesen, akár egy nő, és aki még egy rendes ímélt sem tud megírni.

Mindazonáltal, vissza a Partipokolba. Ha egyáltalán kitalált onnan Zs. valaha is. És akkor elnyeli az éccaka, nemtom, mint sütimorzsát a porszívó, hogy aztán kiköpje valami totálisan ismeretlen helyen. Mondjuk, gondolja Zsüliett, lehet eztet élvezni is.

Fel kéne találni a másnapreggeltelenítő gépet.

Elkéstem. Ezer forint mínuszban vagyok. Elvileg.

Zs. rohanvást érkezik imbolygós magas sarkakon tíz nulla hétkor. Hogy a tulipánvörös, füstösszagú mennydörgős nyugdíjas öreg ördögbe vagyok képes ezt még mindig eljátszani? teszi fel csörtetés közben a szónoki kérdést. Mindazonáltal, érkezésekor a redőny le van húzva. Az Ofissz halott és néma. Főnök sehol.

Tudtam, gondolja Zsüliett. Hát akkor miről beszélünk?

Miért is nem lettem inkább lakatos?

És Csak Norrisz forevör.

Teleregénybe csöppentem, gondolja Zsüliett, miközben pontosan tudja azt is, milyen átkozottul banális az egész. Tudják, kedves népek, amikor valaki tandemmé változik, nagy felbolydulást kelt, mindenki élénken, vigyorogva kérdezgeti, hogy naaaaéééééééskiiiiiaaaaz? meg hogy ugyejókééépűűűű, és hogy ésakkoreztmostnekedjóóóó?

De ha van valami, ami ennél is nagyobb társasági esemény, hát akkor az a szakítás. Amikor Tandemből visszaminősülsz Facérrá. Bár egyesek szerint ez nem visszaminősülés, hanem kőkemény apgrédelés. Na de mindegy is.

Zs. nem kísérli meg leírni az elmúlt időszak főbb eseményeit, mert minek is. Legyen elég annyi, hogy az Élet Zajlik, és érjék be, kedves népek, néhány kiragadott részlettel.

1. Szombat hajnal négy óra. Zs., miután pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, a napkeltében találja magát a Zöldbazban, zuhogó esőben, egy idegen ifjú nyelvével a szájában. Amolyan Szombat Esti Srác. Zs.-nek dereng, hogy alighanem udvarlásra bátorította az ifjút, csak azt nem tudja, hogy minek. Megállapítja, hogy az ifjúnak kicsiny nyelve van, és erős hajlama arra, hogy kiszívja Esőben Ténfergő Némberek nyakát. Jaj. Hazakíséri Zs.-t, ötletei vannak, íméleket ír, teljes tanácstalanságba taszajtva ezzel Zsüliettet.

2. Hirtelenjében mindenki, aki nem egészen naprakész Zs. életét illetően, érthetetlen érdeklődés kezd tanúsítani, Fiú iránt, Aki Nincsen Többé. Ezzel egyidejűleg Zs. anyja beállít Zs. munkahelyére, és megkérdi, hogy vannak ő meg Fiú. Zsüliett terel, mint egy birkapásztor. Zs. anyja hümmög, bólogat, vesébe lát, majd távozik, miután átadja Zsüliettnek a számára vásárolt egy doboznyi kandiscukrot. Kandiscukor. Hát ki érti ezt? Néhány órával később érkezik Zsüliett bátyja, aki életében sem látta Fiút, és aki évek óta nem járt Zsüliettnél se a munkahelyén, se otthon. Szóval érkezik Zs. bátyja, és kérdez. Társalog, na. Értik. És Fiú? Kérdi Báty. Nálad lakik, nem?

ÖÖÖ, mondja Zsüliett.
És tud nekünk segíteni ebben és ebben Fiú, nem? Kérdi Báty.
ÖÖÖ, cifrázza Zsüliett. És nagyjából ennyit hall: és Fiú? Fiú? Fiú? ...Iú? ...Iú? ...ú?...ú?...ú?... aztán inkább csak legyint.

3. Kutya tudja, amit tud. Amikor Fiú, Aki Nincsen Többé az utolsó estéjén rászólt, hogy fekszik, Kutya csak röhögött a képébe. Hiába, Kutya lojális. Legalább olykor. Bár ki tudja, mert az első facér napon Zs.-nek arra kellett hazaérni, hogy a dolgozószoba szőnyegét Kutya szagos kupaca díszíti. Bár várjunk csak, gondolja Zs., ohohohohohó, lehet, hogy ez valami demonstráció.

4. Fiú, Aki Nincsen Többé Főexe virtuális csevejbe kezd Zsüliettel, tudakolván, életben van-e még. Zs. biztosítja, hogy életben van, majd két óra után arra jutnak, hogy minden férfi disznó, ezt persze nem mondják ki, csak hogy igazán elmehetnének sörözni, és sörözés közben pasikat fikázni. Zsüliett szkeptikus. De ez nem számít.

5. Eközben esemes érkezik Attól A Baráttól, Akivel Kavartam, találkozást kérelmezve. Zs.harsány hahotába kezd a gondolatra, hogy miért is kell pont ilyenkor előbukkannia Barátnak, Akivel Kavartam, amikor mindenki azt hiszi, hogy most majd újra kezdjük, jól. Igazán választhatott volna alkalmasabb pillanatot, no de nyilván mindegy.

6. Buta dolgok történnek, mint amikor az Egykori Osztálytárs, akivel az utóbbi időkben flörtszagú diskurzusba keveredtem a neten, átküld egy számot, csak úgy, ami perszehogy nem szólhat másról, mint hogy e-he-he-heeelhittem ez majd örökké ta-hart, param, param, param. Hát mit ehet erre mondani? Egykori Osztálytárs elég elcseszetten udvarol. Hogyúgymondjam.

Tulajdonképpen, gondolja Zsüliett, olyan röhejes az egész. Nem is igazi. Csak színes, szélesvásznú fikció. Mint ahogyan az megszokott. Vizualizálom, ahogyan az életemet közvetíti a tévé. És felhorkanok.

Konklúzió: Zsüliett tisztában van vele, hogy mindez csak annyira érdekes, mint a kora délutáni szappanopera, amelyen a nagyik és a gyesen lévő anyák el szoktak szenderedni, és pont lekésik a csókjelenetet. De akkor is. Redvás teleregény. Tudják, kedves népek, ez az a rész, amikor mutatják a Főhősnőt, amint éppen Új Életet Kezd, amiről még nem tudja, hogy a régi. Azt persze már nem veszi a kamera, amikor leforgatja a jelenetet, azután kimegy az öltözőbe, és lesminkel.
Most pedig megyek, és felveszem a jogdíjamat.

Ha valaki elmegy

Az emberek jönnek-mennek, gondolta Zsüliett. Szép hangosan köszönnek érkezéskor, néha adnak, néha elvesznek, van, hogy akaratlanul is felforgatnak mindent maguk körül, vagy éppen ellenkezőleg, mi dúljuk fel őket, szóval ahogyan sikerül.

Ha valaki elmegy, főleg, ha nem volt tervezett a távozása, nemigen van mit tenni. Maradnak mindenfelé a dolgai, az agy titkos zugaiban a képek róla, vele, helyette és miatta. És nem is olyan biztos, gondolja Zs., hogy az effélével lehet bármit is kezdeni. Nézegetheted persze, bambulhatsz rá, mint egy fényképalbum lapjaira, ám ettől még az emlék nem lesz más, mint ami: bizonytalan körvonalú fakó nyoma valakinek, aki talán itt sem járt.

Néha én is útra megyek, gondolja Zs., ezt pedig persze ki így, ki úgy csinálja. Zsüliett egyszer olvasott egy könyvben egy mondatot. Illetve néhány mondatot. A búcsúról szólt. Egy férfi és egy nő búcsújáról.

Hát akkor menj. Ne nézzél vissza. Egy férfinak nagyon kell tudni elmenni.

Ilyeneket beszélt az a könyv.

Én is csak ezt mondhatom, gondolja Zs. Hát akkor menj.

Fiú nincsen többé. Csak egy idegen, aki az ágyamban alszik. Még egy napig.

Új idők, új szezon, új stílus, új Dolgok.
Például egy Igazán Divat- és Szabálykövető Nő - aliasz Konformmanci - nem a tavalyi rózsaszínt kultiválja,amivel mellesleg Zs.-t az őrületbe kergette, hanem Madonnának öltözik ezerkilencszáznyolcvanvalahányból, a Like A Virgin videóklipjéből.

Persze, persze, gondolja Zs., az élet kemény.

A természet megújul. Új elméletek születnek, új szerelmek köttetnek,újdonsult, boldogságtól ordító facérok rohangálnak a világban, de ezekről majd később.

A lényeg,  hogy Sophie tanácsához híven Zsülinapló is átöltözött.
Kedves Népek, ne csodálkozzanak. Végül is nőből vagyok.
Jaj, tényleg. El kéne mennem cipőt venni. Már egy teljes hónapja nem vettem cipőt, kivéve, hogy segítettem Fiúnak választani, de az nem számít.

Naon jó? Nem naon jó?

Évfordulós körforgás fedezhető fel Zsülinaplóban. A dolog tanulságai a következők:

Minden év márciusának végétől április elejéig neurotikus viselkedés és hisztéria várható, ok nélküli elkenődéssel, görbülő szájjal, és őszinte undorodással az Univerzum iránt, beleértve magát Zsüliettet is.

Minden év májusának első hete az émelygés, és a fiktív anyaságé. Noha az idén nem hatalmasodott el. MÉG.

Kedves Népek, ez egy nagyon komoly Dézsa Víz - ahogyan a francia mondja. Már-már látom a mátrixban ide-oda osongáló fekete macskákat is. Mert mi történik? Hisztori ripítsz itszelf. A dolgok ugyanazok, holott nem ugyanazok.

Tegnap például Vérbuddha, akit utólag végül is átkereszteltem Halálfejes Lepkére, a Zölbazban beszámolót tartott Zsüliettnek  nyilvánvaló illetve kevésbé nyilvánvaló nemi preferenciájáról, és a nemrégiben elszenvedett szexuális bántalmakról. Az élet durva, hogyúgymondjam. Halálfejes Lepke például valahányszor fodrászhoz megy, másnap elmeséli, hogy akarata ellenére durva orális-genitális interakcióknak lett részese, minden esetben klimaxhoz közeledő női egyedek által. A jelek szerint évi átlag egy dominatámadást, és kettő-három majdnemdomina-élményt szenved el. Halálfejes Lepke a természet furcsa tüneménye, már-már olyan, mint a jeti vagy a tavi szörny, amiről valójában senki sem hiszi, hogy létezne, még azok sem, akik látták, pedig de.

Az évfordulós körbeforgás jegyében idén sor került már a Tavaszi Frusztrációra, majdnem napra pontosan . Aztán jött a Tomboló Tavasz , bár idén kevésbé lett archiválva mint tavaly. Ezt hamarosan követte az émelygés, valamint a Zöldbaz meghódítása, igen, igen, igen.

Namármost. Ha hinni lehet az effélékben, hamarosan megsüketülök , majd részt veszek egy esküvőn. Például.

Akkor most írjad be a határidőnaplódba, javasolta Fiú, hogy jövő márciusban hixti, májusban fantombaba, ésatöbbi, ésatöbbi.

Jó ötlet, gondolja Zs., akkor ezt most így kellene. És akkor már azt is lehet tudni, kivel mi történik, nem? Halálfejes Lepke például egy átdorbézolt nyár után újra találkozik majd egy Psziché Sziksztínnel, akibe néhány hétre belegabalyodik. Fiú ismét kihajint egy csirkelábat az ablakon.

Zsüliett elmegy fesztiválozni, és sok újdonságot megtanul és fölfedez.

Júliusban szigorúan rendreutasítják, hogy túl hangos, bikinit szerez be, és komoly tanulságokat von le a magazinokról Fiú aktív közreműködésével.
Következő Zsüliett-Világvége várható időpontja: július közepe .

Naszóval.  Zs. most szépen fogja magát, és keres magának egy határidőnaplót. Lehetőleg olyant, amiben pucér férfiak pózolnak. Vagy  mesefigurák? Még nem döntötte el.   Lehet, hogy nem is fogja.  És beleírja a frankót. 

Két barátnő beszélget. Az egyik nagyon letargikus hangulatban van.
Kérdi a másik:
- Mi történt? Miért vagy ilyen letört?
- Áh, ne is kérdezd! Nemrég kint jártam Afrikában. Egy hatalmas
gorilla elkapott és háromszor a magáévá tett.
- És?
- Nem ír, nem telefonál...

Zsüliett konzekvenciája: olyan könnyű lenne egy nőt boldoggá tenni.

Olyan könnyű lenne? Vagy nem? Vagy mi van?

Évfordulós számvetés, mint olyan

Zsüliett naonnaon öreg már, különösen, ha azt vesszük, meddig él egy kérész vagy egy házinyúl például. Még jó, hogy vannak bizonyos múmia-szerű lények, akik mellett még midig gyermekinek és üdének tűnik, bár az is igaz, viszonylag ritkán mutatkozik mocsári teknős, elefánt, vagy kocsányos tölgy társaságában. Még jó, hogy Fiú is öregebb. De nem is ez a lényeg. Elkezdődtek a Zsüliett Ünnepi Játékok.

Holnap állítólag vacsorázni visznek.
Fiú arrogáns, szeretetlen megyjegyzéseket tesz, miszerint azt kapom a szülinapomra, hogy levágatja a haját. Mintha valami nehezen leszerelhető anyaember volnék, aki havi rendszerességgel borbélyhoz zavarássza kicsi fiát,  mint a hatvanas évekbéli szülők szokták, legalábbis a Csinibaba tanúsága szerint. Fiú egyetlen mentsége, hogy tudom: nem gondolja komolyan. Hopszi, de mi van ha mégis?

Jó volna koccintani egyet - abból az alkalomból, hogy öregszem és ráncosodom, hintettem el Barátnőnek, aki figyelmeztetett, hogy de hát ő újabban nem ihat egy kortyot se. Zsüliett gondolkodóba esett. Ha ugyanis az ember már ilyen naonnaon öreg, azért mégse koccinthat a születése napján Bambival. Vagy igen? Éljenek a cukros frászok, ordítsuk, hogy bambúúúúcsa?

És akkor hadd térjek ki arra is, hogy mi nyomja a lelkemet. Hogy lehet az, hogy itt állok ennyi idősen, mégse pakoltam még semmit az asztalra, eltekintve némi félig elrágcsált csokoládétól? Mert hogy lehet az, hogy nem vitte Zsüliett semmire? Hogyúgymongyam, az én koromban mások már anyák. Ezzel szemben én nem lettem sem sztriptíztáncos, sem bombaszakértő. Hát mire véljem ezt? Egy tisztességes, komoly nő eddigre már biztosan feltalált volna valamit legalább.

De én nem. Nem vagyok sem miniszterelnök, sem pedig hivatásos nyuszihölgy. Pedig lehetnék talán egyszerre mindkettő. Sebaj. Túllendülünk.

Ötletek a jövőre nézve

-kecskék vásárlása egetverő biznic kirobbantása céljából
- a zajelnyelő vécécsésze feltalálása
- annak kipróbálása, milyen érzés pontosan megérkezni reggel a munkahelyre, és hogy pontosan mennyire fájdalmas
- és végül, de nem utolsósorban: megszabadulás attól a téveszmétől, hogy a világegyetem egyetlen hatalmas játszótér

Na, kérem, kedves népek. Talán mára enyi bőven elég is lesz.